Sok idő kellett hozzá, hogy rászánjam magam arra, hogy kiírjam azt, ami az elmúlt 1,5 évben velem és a férjemmel történt. Azért mondom, hogy a férjemmel is, mert én úgy gondolom, hogy ő is éppen olyan nehezen éli meg az újabb-és újabb hónapokat, mint én.
A következőben próbálom majd időrendben összegyűjtögetni azt a sok mindent, amiről egészen mostanáig csak a hozzánk legközelebb állók tudtak.
A blog írásra amolyan terápiaként gondolok...., amit remélem nem sokáig kell folytatnom, vagy legalább is nem ilyen formában. Remélem, hogy hamarosan egy pozitív tesztről, egy hatalmas boldogságról és egy nagyon várt új kezdetről írhatok majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése